Új papucs

Érik még apró örömök az embert. Tegnap, a nagy faluban járván csak szinte kötelességből mentem be az egykor jóhírű, de mára a plázák csillogásától megkopott fényű üzletközpontba, hogy megpróbáljam megjavíttatni a szemüvegem. Lassan érlelődik bennem egy új keret vásárlása, lévén ez már kiszolgálta az idejét, hisz gyakorlatilag gimnazista koromtól kezdve hordom, de ugyanakkor pont ezen okok miatt hozzám is nőtt valahogy. Szóval amíg a gondolat érlelődik, addig is hordanom kellene valahogy. A papucs hiánya meglehetősen diszkomfort érzés, eddig szükségből megtettem - mert jobb ötletem nem volt, de nem szerettem volna állandó viseletté alakítani. Egy üzletben már voltam - ahol múltkor - de ott nem tudtak segíteni, gondoltam itt is teszek egy próbát. Az első üzletben szintén nem volt megfelelő, bár megvettem volna a felkínált áron a papucsot. Meglepő, hogy ennyi pénzért strandpapucsot is lehet kapni, ez meg két kis basz csupán, ami a szemüveget eltartja az orrnyergemtől. A hölgy azt mondta, hogy nincs, az enyém túl nagy - milyen hízelgő ezt egy nő szájából hallani - de most nem lettem ettől boldogabb. Azért megkérdeztem, hogy tud-e a környéken más üzletet. Tudott, ráadásul az emeleten. Ott egy kedves hölgy adott új papucsot, ráadásul tartalékba is kaptam tőle, ha ez elveszne, ráadásul még pénzt se fogadott el érte. Érik még apró örömök az embert..