Tornatanár

Alapvetően semmi bajom nincs a tanárokkal, a tornatanárokkal meg még annyi sem, bár szó se róla, vannak akik a szokásosnál jobban rányomták bélyegzőjüket akkor még harmatos és zsenge lelkemre. Mondhatnám azt is, hogy acélbetétes bakanccsal tapodták és szuszakolták, de ez így annyira durva lenne. Ugye, ott van az a vicc - aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki meg még tanítani sem tud - az a tornatanár. M tanár úr jut zsenge éveimből eszembe, aki jó úton járt afelé, hogy örök életre megutáltassa velem a mozgás örömét. Istennek hála, hogy harmadik után megunta ezt és Cs tanár úr bebizonyította, hogy létezik szerethető sport - szemben az izzadságos, nyögvenyelős és ijesztő erőlködéssel szemben, ami M tanár úr óráit jellemezte. Azt hittem, hogy M egy életre kivonult az életemből. Sikereit illetve bukásait meglehetősen szenvtelenül szemléltem. Az vesse rám az első követ, aki meg tud csinálni  korláton egy bukfencet - ez volt az M. repertoárjában, amitől még most is lever a víz, ha rágondolok. Szóval örültem, hogy csak az osztálytalálkozón láthattam - akkor is igyekeztem inkább másfele nézni. De a történelem hajlamos ismételni önmagát. Amikor azt hinnénk, hogy bizonyos rosszak elmúltak örökre, vesszük azt észre, hogy újra a kertek alatt lopakodik. M újra felbukkant az életemben, csak most a gyerekem életét keseríti. Amit akkor, mint ifjonti botlást könyveltünk el nála, most ugyanazt teszi a gyerekemmel. Újra nehéz idők jönnek..