Tegnap békésen olvasgattam a metrón hazafelé, amikor egyszer csak kialudtak a lámpák és bekapcsolt a vészvilágítás és a szerelvény is megállt az alagút közepén. Ilyen velem még sosem történt - na jó, olyan előfordult már, hogy megállt a metró, de akkor volt áram - de hogy se áram, se sebesség ne legyen egyszerre, az kicsit furcsa volt. Csak a szükségvilágítás égett és az utasok mobileszközei világítottak kékes fénnyel. Arra gondoltam, hogy egy igazi 'TY' kategóriás amerikai katasztrófafilmben ilyenkor történik a katarzis, betör a víz, ledobják a bombát vagy jönnek az idegenek. Gyorsan körbenéztem, hogy kit is lehetne majd megenni vagy szövetséget kötni a túlélés érdekében, mikor bemondták, hogy elfogyott az áram, de már próbálják megoldani, hamarosan mehetünk tovább. A filmekben erre a bejelentésre szokott kitörni a pánik, de itt csak pislogtunk, mint lukinyúl. Úgy tűnik, hogy percek múltán találtak valahol pár vödörnyi áramot, amit aztán a vezetékekbe töltve előbb a világítás jött vissza, majd a kocsi is megmozdult. Kár, pedig épp kezdtem magam beleélni..
2013. szeptember 6., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A pánik csak akkor szokott kitörni, ha azt mondják, hogy nincs nagy baj, és mindenki őrizze meg a nyugalmát.
Ezt valóban nem mondták. :-)
Megjegyzés küldése