Erről beszéltem..

Már szinte el is felejtettem milyen érzés, hiszen egy ideje nem jártam arra. Ha az ember már nem szembesül a problémával, hajlamos azt képzelni, hogy minden rendben van, de ez korántsem van így. Az emberek ugyanolyan hülyék mint régen - az utánpótlás kitermeli saját magát. Erre mindig lesz fedezet. Régebben, amikor a kölköt vittem el a sulijába, kétféle embertípus hozta autóval a gyerekét. Az egyik félreáll az út menti  parkolóba, kiteszi a lurkót, majd visszasorol a forgalmi sávba és távozik. A másik mindenképpen közvetlenül a kapunál akarja kilökni az utódot az autóból, de ott nincs se hely, se indíttatás, hogy megalázóan félrehúzódjon az útból, tehát maga állja el a kiszállás idejéig az utat mások elől. Ahogy ma is történt. Kitéve a gyermeket, épp vissza kívántam volna sorolni a sávba, de hátulról autó érkezett. Természetesen nem engedett maga elé, hanem elhajtott mellettem, majd húsz méter múlva megállt az út közepén és elkezdődött a gyerek kiszállítási manővere, feltartva engem, illetve az utcába továbbközlekedni vágyó forgalmat. Nyilván nem opció az, hogy engedjen ki, noch da zu álljon be a megüresedett helyemre, ahol nyugodtan előlapátolhatja a gyerekét a kocsiból. Így persze rohanni kell, hisz áll az egész utca forgalma és arra vár, hogy Fehérék kimásszanak a járműmből. Aztán persze csukódik az ajtó, a gyerek lendületet vesz, nekiiramodik és utolsó erejével elrohan az indulni kívánó szülője előtt, ahogy kell. Erről beszéltem..