Ilyen még határozottan nem fordult elő velem. Mármint az, hogy megfulladjak a saját ebédemtől. A naturálisabb részletek felsorolását most kihagynám, de belegondolva vicces lett volna, ha munkaidő végén csak a testem találják itt, a lelkem már előbb lelépett. Ilyenkor a nap vajon ledolgozottnak számít vagy megidéznek egy halottlátó asszonnyal? Mindenesetre van előnye annak, ha az ember nincs egyedül a szobájában, hisz akkor valaki bele tud avatkozni a sors ilyeténképpeni lefolyásába. Na ez itt nem áll fent, hiszen a szobám rajtam kívül üres, még az átmenetileg beköltöző pók is új irodát kapott. Azért így utólag belegondolva örülök neki, hogy nem fordult elő velem ez a dolog. Most sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése