Fűnyíró elv

Mindenki látott már fűnyírót, de aki nem, rohanó információs társadalmunkban könnyen utána tud nézni annak, hogy is néz ki az említett szerkezet. Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegnap elkezdtem érdemi felkészülésemet a motoros repülésre, ami abból is áll, hogy az ember magára erősít egy, nagyjából benzinmotoros fűnyíróra emlékeztető dolgot, amiben két késszerű, kb 50 centire, nagy sebességgel forog a teste közelében. Belegondolni is elég rossz, ezért védekezésképp nem is gondolok bele. Szóval kimentem a repülőtérre és szakavatott oktató irányítása mellett elkezdtem a gyakorlatokat. Kiderült - ugyanis nagyon rossz hangja volt a motornak - hogy a légcsavar rögzítőcsavarjai kilazultak, így meg kellett húzni őket. Érdekes lett volna egy nagysebességgel oldalra távozó nehéz fadarab, de ezt az emberek legfeljebb a Mítoszirtók előadásában akarják megnézni, élőben sosem és ezzel így vagyok én is. Szóval rájöttem, hogy ami filmen olyan egyszerűnek tűnik, azt bizony gyakorolni kell. Ezt nagyjából már akkor sejtettem, amikor először ültem le egy zongora elé, de a felismerés most tovább erősödött bennem. Az elképzelt szárnyalásom helyett így is csak a földön rohangálás maradt, a mai napra megjelent masszív izomlázzal körítve. A felszerelés elcsomagolásánál derült ki, hogy a légcsavarom a tudtom nélkül, de már ölt, hisz megtaláltam a vért a belépőélen. Szerencsére nem az én vérem volt az..