Elfelejtettem valakinek a születésnapját. Igazából ez nem gond, hisz nem tartozik azon napok közé, amit megjegyeznék, de a facebook beleveri az orrom és el is határoztam, hogy megköszöntöm az illetőt, mert annak ellenére, hogy a gesztus nem teljesen őszinte, hisz nem magamtól jut az eszembe, köszönteni akkor is jó dolog. Persze annak rendje és módja szerint, amit nem csinálok meg azonnal, vagy fel nem szerelem fel egy nagy, fejmagasságban csüngő táblára, azt el is felejtem - ez is a jótékony feledés homályába veszett. Pedig bennem a jószándék megvolt, de így jártam. Persze ilyenkor az ember a bosszankodáson túl rögtön elkezd kibúvót keresni, amivel megnyugtathatja háborgó lelkiismeretét - nálam sem történt ez másként, így kitaláltam, hogy azok halmaza, akiket én megköszöntök, illetve akik engem megköszöntenek nagyon kis közös résszel büszkélkedhet és az illető nem a metszetbe esett éppen bele. Azt hiszem mindenki így járt, bár erre még nem hirdetnek nemzeti gyásznapot. Jövőre újból megpróbáljuk, hátha addig változik valami.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése