Átvertek!

Engem átvertek, ez már szinte egészen biztos! Ugyanis azt mondták, kommunikálták, hirdették, hogy a mai rendes munkanap lesz. Ehhez képest szinte alig vannak az utakon, a forgalom jó ha megüti a hétvégén ilyenkor szokottat és még a parkolónk is tele volt üres helyekkel. De hogy mást se mondjak, még az útépítők sem dolgoztak - mondjuk ők amúgy is a bögyömben vannak. A falunk határában lévő hidat felújítják, de úgy halad, mint a Luca széke, de rendszerint még inkább úgy sem. Most meg elvileg rendes munkanap van, mégsem dolgozik rajtam kívül szinte senki. Mindig tudtam, hogy a munka áldozata vagyok..

Érdemes

Ha Érd, akkor érdemes! Volt valaha ilyen reklám is, már nem emlékszem, hogy miért volt érdemes Érden lenni. Nekem nincsenek olyan emlékeim a helyről, amiért érdemes lett volna odamenni. Na persze utólag okosnak lenni könnyű. Ahogy abban is okos vagyok és ebben is utólag, hogy nem érdemes olyan emberekkel jópofizni, akik lépten nyomon feljelentik az embert a főnökénél. Persze ők azok, akiknek minden az utolsó pillanatra kell, de ehhez meg nem szólnak előre, csak mondjuk kilenckor, hogy nekik tízre kell az a bizonyos dolog és nem különösebben érdekli őket, hogy munkám van vele. Persze ezek után megy panaszkodni a főnökéhez azzal, hogy én nem akarok neki dolgozni - kihagyva az egészből az inkrimináló részleteket, ami alapján már a saját főnöke is elküldené - persze az egészből vihar a biliben lesz, aminek a vége az, hogy magyarázkodásra kényszerülök. Persze ilyenkor jól jön az a kérdés, hogy be van írva az igény a helpdesk rendszerbe? Mert persze sosincs beírva, mert az gáz lenne, hisz rá lehetne mutatni, hogy mikor kérted? Dolgozni meg csak annak vagyok hajlandó szóbeli kérésre, aki nem él vissza ezzel..

Öregszik

Mindenki öregszik, én is. Meg persze más is, sőt olyanok is, akiket időtlennek gondolunk. Ha másból nem is lehet erre következtetni, akkor a megváltozott szokásokból még mindig következtethetünk erre, főként, ha a külcsínből nem is lehet. Levelet kaptam egy kollégámtól, nevét fedje el a jótékony balladai homály, hogy bizonyos, általam felügyelt rendszer nem működik. Ez előfordul, ő sem maga fedezte ezt fel, az egyik partnerünk jelezte ezt a hibát. Ő persze ezt megírta nekem levélben, amin persze jól meglepődtem és megilletődtem. Ugyanis a levél csak nekem volt címezve, holott régebben fontosnak tartotta azt, hogy az engem érintő problémákat előbb a teljes igazgatósággal és vezérkarral ossza meg, csak miután mindenki megtudhatta miben vagyok végzetesen hibás, csepegtette bele az én fülembe a mérget. Egyből az eszembe jutott az, hogy lám-lám, őt sem kerüli el az idő, noha a kültakarója évek óta változatlan, feledékeny lett, hisz nem jelentett fel még senkinél azelőtt, hogy nekem szólt volna. Ezt egyértelműen az idő múlásának tudtam be. Megnyugtató, hogy nem csak én hülyülök. (Update: Persze a jóakaróim siettek hozzátenni, hogy nem okvetlenül kellett a vezérkarnak levelet írni, hisz közös rendezvényen vettek részt, tehát élőszóban is feljelenthetett engem, nem kellett ehhez levelet írnia. Hála Istennek! Egy világ omlott volna össze bennem, ha meghagynak az eredeti hitemben..)

EKAER dolgok

Most, hogy készíthetem az xml interfészt, úgy érzem magam mint egy klimaxos nő. Időnként megkönnyebbülés majd hirtelen, hőhullámként nehézségek szakadnak a nyakamba. Nem mondom, hogy napról napra ne kerülnék minél közelebb a megoldáshoz, de időnként csak a hegyként előttem lévő problémákat látom. Eddig azt hittem, hogy megúszhatjuk a kockázatos anyagok kezelését, de most kiderült, hogy ez csak bizonyos esetekben van így, sőt tulajdonképpen nekem kell megoldani a számítást - amit azt hittem eddig, hogy más fog megoldani. Úgy érzem magam mint az egypúpú teve, aki kapott egy második púpot.

Frissen

Frissen és üdén. Ma vettem egy nagy levegőt és felfrissítettem a benti gépemen lévő Lucid-ot Precise-re. Volt bennem egy kis szorongás a művelet miatt, lévén az eddigi próbálkozásaim vagy sikerültek vagy nem, de ezúttal a sikerültek mezőbe húzhatok egy rovást. Mit mondjak, nagy kő esett le a szívemről..