Gondolkodtam azon, hogy miért és mi végre fel? Aztán eszembe jutott az, hogy akár az ember, amikor előveszi az ősszel elcsomagolt locsolócsövet vagy valami kerti alkatrészt és szembesül azzal, hogy bár azt még jóként tette el, tavaszra elvásott a nagy pihenésben - szóval a természet is elaltatta a különböző bogarakat, nyüveket és egyéb lényeket és amikor elővenné, kiderül, hogy ez itt lukas, az ott szivárog, némelyeknek a szárnya hiányzik, másoknak meg a lába. Ez arra biceg, ez meg csak bánatosan cicereg ahelyett hogy érces hangon csapna nagy zenebonát. Ilyenkor jön a szükségmegoldás, míg a hibát helyre nem rakják. Ezért kell az a sok cserebogár..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése