Az olvasatomban az aktív fogyókúra jelentheti azt is, hogy nem eszek meg mindent, ami süteménynek látszik. Ehhez persze borzalmas akaraterőre van szükség a részemről, de jó dolog hinne abban, hogy ez a rendelkezésemre áll, nem úgy mint a kókuszgolyó, amit ilyenkor venni szoktam a büfében, hogy a fél adag kaját valahogy és valamivel lenyomtassam. Ugyanis valamiért továbbra is kopog a szemem az éhségtől, pedig az ebédemnek már vége. A kopogás nem annyira jelentős, mintha utat törnének, de elég élénken élt a retinámba égve a kókuszgolyó, amit most kénytelen vagyok kihagyni, a fogyókúra aktivitásának következtében. Mert ugye a legnagyobb lelkierő ahhoz kell, hogy ne vegyek helyette mást, így a különböző egzotikus színekben pompázó micsodák megúszták a velem való találkozást. Péntekre persze ez a fajta kísértés is megoldódik, tekintve az üres hűtőszekrény nem sok vágyat kelthet bennem, hisz a szobám maga is jégverem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése