Érettségi találkozó

                       Tegnap megtartottuk a 35 éves érettségi találkozónkat. Az eddigi legjobban sikerült ilyen rendezvény volt, a meghívottam száz százaléka megjelent és részt is vett az eseményen. Eddig sok ilyen rendezvényt szerveztem, meglehetősen vegyes sikerrel. Sokan nem is reagáltak, bizonyos emberek nem akartak eljönni, bizonyosak azt mondták, hogy ott lesznek, de végül nem jöttek el, aztán volt aki el is jött. Ez nagyjából (átlagosan) nyolc emberre tehető a harmincból. Ebből a nyolcból választottam ki azokat, akik az utóbbi egy évben szóba álltak velem és találkozni is hajlandók lettek volna. Az eseményben így tehát önző szempontok vezéreltek, hiszen eleddig jobbára a köznek kívántam jót tenni, de ezen próbálkozásom csúful elbukott. Így úgy határoztam, hogy a lehetőség bárki számára nyitva állt és állni is fog, de akivel öt éven keresztül egy árva szót nem tudtunk beszélni, azzal mi értelme összejönni, mi fog változni az együtt töltött pár óra alatt? Így viszont tényleg jól éreztük magunkat, az első kocsmából kitettek a záróra miatt, de átvonultunk egy másikba, majd jó hangulatban búcsúztunk azzal, hogy ezt biztosan meg fogjuk ismételni.

30 év

30 éves érettségi találkozóm lesz idén nyáron. Eddig még mindegyik ilyen rendezvényre elmentem, még a hivatalos 5 éven kívüliekre is, amiket önszorgalomból magunknak szerveztünk - azoknak, akiknek nem volt elég a jóból. Ez lesz az első olyan alkalom, amikor nem fogok tudni elmenni a rendezvényre, ami azért is vicces, mert én szervezem. Sikerült pont egy olyan napot kiválasztani, amikor nekem sem jó - de ez igazából nem jelent semmit, hisz ez a nap úgy került kiválasztásra, hogy a legtöbb embernek jó legyen. Apropó emberek. Az, hogy utcabeli emberek nem köszönnek, eléggé elszomorít, hisz naponta látjuk egymást és tisztában vagyunk azzal, hogy ki a másik, noha lehet, hogy életünkben mást nem is szólunk egymáshoz, de a kölcsönös tisztelet jól esik. Ezután belegondolok abba, hogy voltak emberek, akikkel négy évig egy terembe jártunk, akár egy munkaviszonyban vagy egy társas kapcsolatban és arra sem méltatnak, hogy a szervezés kapcsán egy neki írott levélre válaszoljanak - szóval ez eléggé lehangoló tud lenni. Egyre inkább az az érzésem, hogy ezzel a 30 évvel lezárul bennem valami. Azok az emberek, akiket akkor és ott megismertem, már nem ugyanazok, akikkel most találkozhatnék. Azokkal már nem lehet, ezekkel meg nem is érdemes..