TV halála

Emlékszem rá, hogy régebben mekkora dolog volt a tévé vagy a videomagnó. Hetekre odakötött a készülék elé, csak néztük és néztük, szinte vég nélkül. A legutóbbi ilyen tartalomszolgáltatói váltás az IP tévénél volt, hiszen azt bármikor le lehetett játszani, az elmulasztott adást vissza lehetett nézni, a reklámokat át lehetett ugrani. Aztán persze ez a fajta tartalom is kiüresedett, hisz a szolgáltatók rájöttek arra, hogy ami a fogyasztónak jó, az nekik nem az, így a visszajátszható, rögzíthető műsorok köre jelentősen szűkült. Tulajdonképp eljött az az idő, hopgy már csak olyan csatornákat lehet visszanézni, amit igazából nem érdemes. Így pont az jutott az eszembe, hogy nincs is igazán értelme előfizetni e tévéadásra akkor, ha nem is nézzük. Kell egy bitangerős internet és lehet rajta nézni netflixet és hbo gót. Azért is fizetünk, de nincs reklám és akkor nézem amikor akarom. Minden másra meg ott van az egész internet.

Barátok közt

Ismert tévésorozat, mint az ilyen és hasonló sorozatok közös jellemzője az, hogy bármikor ki tudsz hagyni belőle 50 részt és ha újra leülsz elé, megint képes vagy felvenni a szálat. Talán érthető is marad a történet. Mondjuk én szerencsés helyzetben vagyok ezzel, ugyanis én épp a kihagyási szakaszban vagyok. Ez a szakasz a sorozat kezdete óta tart és egyelőre nem szándékozom leülni elé, de nyilván, ha egyszer minden önbecsülésemet feladom és elkezdem nézni, pár epizód után profi vagyok ebből is. Manapság divat lenézni azokat az embereket, akik ilyesmit néznek - persze egy ilyen társaságban senki sem 'olyan', viszont a legtöbb ember azért tisztában van a dolgokkal, ami a gondolkodókban kiválthat egy hirtelen töprengési hullámot. Én nem ítélem el ezeket az embereket, hisz mindenki szívesen figyeli azt, hogy más emberek is ugyanazt a tök unalmas és egyhangú életet élik, sőt még a balhéik is ugyanolyan emberi és pitiáner dolgok, mint a mieink, csak ők jobban el tudják adni a reklámidőt. Elképzeltem, ahogy megyek ki a konyhába sörért és hirtelen minden sötét lesz, valaki meg beüvölti a háttérből, hogy - Akkor most öt perc reklám!

Ügyes!

Egy régi vicc jutott eszembe. Kohn bácsi, aki gyerekkora óta kint él Amerikában és vagyonát az ételárusító automatákból szerezte, hazalátogat és kipróbálja egy pályaudvaron, hogy milyenek is az itthoni ételautomaták. Bedobja a pénzt, megnyomja a gombot, de nem történik semmi. A gép természetesen vissza sem ad. Kohn bácsi azt hiszi, hogy talán elrontott valamit, így még egyszer bedobja a pénzt, de most se történik semmi, sőt harmadszorra sem. - Ügyes, nagyon ügyes! - mondja végül. - Ha belegondolunk a vicc nem is annyira vicces - ez jutott eszembe arról az örömhírről, hogy megnyílik a közszolgálati televízió új, harmadik csatornája, amit aztán nagylelkűen, kódolatlanul élvezhetünk a kábelszolgáltatónk közvetítésével január 5-ig. Micsoda remek ajánlat! A retrócsatornán a tv archívumában szereplő filmek ismétléseit láthatjuk, azokat a filmekét, amikért anno fizettünk, hisz a mi és szüleink befizetéséből és adójából lettek a filmek és a műsorok, amit a közszolgálati televízió szintén az adóforintjaikért cserébe tárolt és tartott karban, most meg, hogy nézhessük ezeket kódolatlanul újra a zsebünkbe kell nyúlnunk. Ez a csatorna nem a HBO ahol a befizetett pénzért öt éves mozifilmeket vesznek, itt ezeket a filmeket egyszer már megvettük. Mindenki, aki itt él vagy élt. Mi jut eszembe erről az üzleti modellről? Ügyes, nagyon ügyes!