Trabi - az első autóm, amit igazán a magaménak mondhattam, így örökre feledhetetlen élmény volt az életemben. Az első mindvégig velünk marad, bevésődik az emlékezetünkbe - legyen az bármi. Sokaknak van emléke erről a kis autóról. Kicsi és büdös, de a miénk. Aki előtt ment, az is emlegette, a sötétzöldek egészen addig mentek, hogy az összes környezetszennyezésről ő tehetett, egyes városvezetők ezért általános bűnbaknak kiáltották ki és mindent megtettek azért, hogy ne legyen jelen az utakon. De ez nem érdekelte, szorgalmasan tette a dolgát. Mint egy kis öszvér - enni alig kért, viszont megbízhatóan cipelte terhét, cipelt engem és a családomat és arra bőven jó volt, hogy a szabadság élményét hozza el nekünk, a helyváltoztatás lehetőségét. Sok, sok kilométerrel lettünk együtt gazdagabbak, rengeteg tapasztalatot szereztem általa az emberekről, a közlekedőkről és az autókról. Örültem, ha szerelgethettem, mert őt még tudtam és ez a tevékenység kapoccsá vált, érzelmi kötődés lett belőle. Döme - mert így hívták - azóta egészen biztosan az enyészeté, alkatrészeinek egy része már másban él tovább, talán kisautó lett, talán fémbili, de mint gondolat itt marad örökre, és ha én is emlék leszek már, majd együtt rójuk tovább az utakat odaát..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése