Kávéfőzőnk immáron végképp a múlté. Az ilyen hírek általában nem szokták megrengetni a világot, egy átlagemberből nem váltanak ki különösebb érzelemkitörést. Egy gépnek vége lett, na és? Fogyasztói társadalomban élünk, ami rossz azt kidobjuk és veszünk másikat. A javítás és a dolgok megőrzésének kora lejárt. Ma arra az emberre, aki megmutatja a nagyapja cipőkanalát furcsán néznek ahelyett, hogy csodálnák - Mi van, neked nem telik újra? Arra gondoltam, ha a kávéfőzőnk háziállat lett volna, most együttérzést válthatnék ki az emberekből azáltal, hogy közhírré teszem az elmúltát.
- És mennyi idős volt?
- Tizenkét évet élt szegény!
- Ó, be sajnálom! Szép évei lehettek! Sokat szenvedett?
- Nem, egy pillanat alatt vége volt..
- Tizenkét évet élt szegény!
- Ó, be sajnálom! Szép évei lehettek! Sokat szenvedett?
- Nem, egy pillanat alatt vége volt..
Pedig tényleg, mintha szélütés érte volna. Az utolsó vízkőtelenítési kísérletem során perforálódott víztartállyal múlt ki ebből a fájdalmas világból. Utolsó erejéből, búcsúzóként leverte a biztosítékot is jelezve, hogy az elmúlás visszafordíthatatlan, immáron nem tehetünk érte semmit. Jó kis gép volt, sajnálni fogom. Személyes kudarca, hogy nem kutyának született. De talán a következő életében kegyes lesz hozzá a sors..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése