Köszöntő

Ha az ember elér egy bizonyos életkort, akkor folyton olyan dolgok történnek, amik ez idő múlására figyelmeztetik. Na nem mondom, hogy öreg lennék, a bűnügyi hírekben is legfeljebb középkorú férfinak aposztrofálnak, de ebben a korban az ember egyre többször kap temetésre szóló meghívást, mint esküvőre. A tegnapi nap ebből a szempontból üdítő kivételnek számított, ugyanis valaki nem elment, hanem megérkezett. Egy barát várva várt gyermeke látta meg a napvilágot. A szülőket, az egyszerűség kedvéért nevezzük csak mondjuk Anitának és Viktornak. A baba, legyen csak Baba. Kellemes emlékeket ébreszt bennem is ez a szó, az, ahogy a szeretett gyermek magára mutatva először mondta ki, hogy a baba. Kedves Anita és Viktor! Az élet hosszú és sok állomása van. Felnőve az ember mindig gyerek marad kissé, lelkében legalábbis. De igazán csak akkor mondhatjátok el magatokról, hogy felnőtt emberek lettetek, ha végre lesz valaki, aki szülőként tekint rátok. Akinek Viktor te leszel az APA, és Anita lesz az ANYA, akikhez bármikor oda lehet bújni, ha vész fenyeget, akik mindig óvni fognak az életed során. Becsüljétek ezt meg, és óvjátok őt azoktól a hibáktól, amiket ti is elkövettetek. És szeressétek nagyon..