Aki szereti a virslit, ne nézze meg, hogyan készül. Nos, én szeretem, bár az a stressz, ami a hétvégén ért ezzel kapcsolatban, majdnem elvette a kedvemet az egésztől. Az iskola megrendezte a szokásos őszi takarítási és sportnapját. Ami körülbelül annyiból szokott állni, hogy a gyerekek próbálják változatos módon elfoglalni magukat a szülők meg dolgoznak. Na és főznek is bográcsban. A mi osztályunk rendszerint, mindenféle gasztronómiai fantáziát a sutba dobva paprikáskrumplit készít már évek óta - ebből baj nem lehet! felkiáltással. Az idén valaki tévedhetett egy nagyságrendet a virslivásárlással (Eleve, hogy merülhet fel az emberekben az a gondolat, hogy virslit tesznek a paprikáskrumpliba??) és a nyakunkon maradt egy kisebbfajta vájdling felkarikázott húsjellegű termék. Próbáltuk megenni egy részét, sikertelenül. A macska már köp, ha meglátja. Szerencsére a szomszéd kutyájának nincsenek skrupulusai, így rájuk tudtam sózni a maradékot, még meg is köszönt ék. Szóval, a lényeg az, hogy mindent csak módjával! De ha valaki virslit hoz a következő hónapban haza, azt megfojtom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése