A kígyó

A kígyó a legférfiasabb állat a világon, mivel egyetlen farokból áll! - tartja a mondás. E gondolat mentén és csatlakozva Netta által hirdetett farokversenyhez (Ezúton szeretném közölni, hogy nyertem! Ami cseppet sem meglepő..) álljon itt pár szó a kígyókról. Az ország, ahol élünk, nincsen túl jól eleresztve kígyókkal. Ez sokak számára inkább előny - vannak akik a pókoktól képesek sikítófrászt kapni, mit csinálnának, ha egy kígyó tekeregne a fürdőkádjukban? Van pár mérgeskígyónk (állítólag) van egy őshonos fajtánk a rákosi vipera (Amit át kellett keresztelni parlagi viperára az ötvenes években. - Megáll az ész! Ahelyett, hogy inkább büszke lett volna rá..) és néhány siklónk. Utóbbiak láthatók inkább, többek között a Balaton partján is. Ártalmatlan lények, láttunkra azonnal menekülni kezdenek, a találkozás elől kitérnek és sohasem támadnak emberre. Ha az egerek beszélni tudnának, most erősen tiltakoznának, de az ő véleményük ebben a kérdésben kevésbé számít, mégis ha ember kígyóval találkozik, azonnal el akarja pusztítani. A közvélekedéssel ellentétben a kígyók bőre száraz és hideg, az emberek mégis inkább nyálkásnak és undorítónak tartják őket, pedig a természet csodái ők, amit részben túlélőképességüknek, részben a láb nélküli gyors helyzetváltoztatásnak köszönhetnek. Sok vallás szentként tisztelte őket, de a kereszténységben tűzzel vassal irtották, és pusztítják ma is. Ez részben visszavezethető arra, hogy bűnbe vitte az első emberpárt, illetve azért is, mert más vallások tisztelték. Például Egyiptomban teremtőként, a föld oltalmazójaként, termékenységszellemként, a víz isteneként. Ábrázolták mint Szata kígyóistent, a Föld fiát, ahogy védelmezőként körbeöleli a világot, így védve a fenyegető kozmikus erőktől. Ahhoz képest mára jelentősen romlott szegény állat marketingje...