Práznyik

Ez a hétvége az utolsó szünetben töltött napok és a gyermek ünneplésével telt. Szombaton a kollégái, vasárnap a család tette tiszteletét nálunk. Míg előbbi folyományaképp érik a lakás teljes kifestése és renoválása, utóbbi viszonylag szolidabb légkörben zajlott. Fontos tanulságai azonban mindkét esetnek vannak. A szombati napon még tűzifát is rendeltem, így a felkészülésen kívül a trógerolás és a hasogatás feladatai is rám hárultak. Szóval: Tíz mázsa fa nem kétszer több munka mint az öt mázsa. Matematikailag ugyan van némi összefüggés, de a szikkadt agyú számtantanárok nem veszik bele az egyenletbe azt, hogy közben ebédet kell főznöd, és a bulira is pizzát kell sütni a kölkeknek. Az első felével szintidőn belül végeztem, de a fa másik része alaposan megizzasztott. A másik fő tanulság az, hogy nyolc gyerek egy buliban sok. A fele bőven elegendő. Kicsit olyan érzésem volt, mintha angolnákat akartam volna egy dobozba összeterelni, ráadásul a lelki szemeim mellett saját fizikai látóterembe is egyre jobban benyomakodott a pusztítás, a közelgő armaggedon előszele, amint ezek a kis ördögök folyamatosan, és kontrollálhatatlanul pusztítottak. A családi ünneplés nyugodt mederben zajlott, attól eltekintve, hogy már reggel 7-kor főzni kezdtem a húslevest, és nemigen jutott alkalmam arra, hogy kipihenjem magam. Nem szabad egy kétnapos hétvégén két ünnepet tartani..