Amikor már úgy hiszem, hogy sikerült száműzni a gondolataimból, valahogy mégis előjön. Tegnap is idekerült, erőszakkal nyomakodott be a látóterembe és nem tehettem semmit. Igyekszem elfelejteni, de valami újra visszazökkent abba az állapotba, hogy kénytelen legyek úra vele foglalkozni. Meglehetősen vegyes érzelmeket érzek. Jó foglalkozni vele, bár tudom, hogy felesleges, mert ez egyoldalú, csak a részemről fennálló érdeklődés, viszonzatlan érzések és csak nálam jelentkező kínok. Vannak akiket ha akarnék sem tudok elfelejteni. A tudatos lényem akarja, de a fejemből képtelen vagyok száműzni őt. Nem tudom miért van ez, a keserédes kín..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése