Van, hogy nagyon hiányzik. Hiányzik, mint halnak az életet adó korty víz, mint embernek a lélegzet, fáknak a könnyű nyári zápor. De ahogy a víz felszárad, az érzés is elmúlik. Nem kell! - Gondolkodó lényem tudja, hogy a baj van csak az egyoldalú vágyakozásból, a gyökerek nélküli sodródásból, abból, hogy számítani rá csak egy dologban lehet - hogy nem lesz ott. Nem lesz ott, amikor szükség lenne rá, nem jön el, ha hívják, nem foglalkozik velem. Számára én nem létezem. Egy csepp vagyok a tengerben, fakó lényem beleolvad a tömeg szürkeségébe, pillantásának kampója elcsúszik felettem, így sosem láthatjuk egymást. Hiába keresem, tudom reménytelen, értelmetlen. De ahogy a fa, én is azt a bizonyos nyári záport várom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése