E-mail

Modern korunk nagy találmánya az elektronikus levél. Ha másért nem is, ezért mindenképpen érdemes volt feltalálni a számítógépeket. A kommunikáció régi- új formáját tárja elénk. Úgy tudunk egymásnak leveleket küldeni, hogy ki sem kell mozdulnunk a kényelmes foteljeinkből, megtakarítjuk magunknak a sorbaállást a postán, a frusztrált postáskisasszony zsémbelését mert neki munkája van még a leveleinkkel, nem kell papucsban a latyakban a postaládáig caplatni, hogy jött-e a mai napra valami levél, és nem kell a diszlexiás kézbesítő után, a mi ládánkba dobott, de nem nekünk szóló leveleket eljuttatni a címzetthez. Csupa előny, azzal a kis hátránnyal, hogy eltűnnek életünkből a bélyegek. Szerencsére sosem űztem ezt a hobbit, így viszonylag könnyen mondok le arról, hogy színes, és összepecsételt apró papírlapokat áztatok, szárítok és rendezgetek napestig. E-mail postafiókja lassan mindenkinek van, elméletileg hivatalos ügyeinket is intézhetnénk ezen keresztül. Azonban ez, mint minden más dolog, Magyarországon (úgy is mondhatnám, hogy Abszurdisztánban.) nem működőképes. Azt már kezdem megszokni, hogy ami mindenhol máshol sikertörténet és a hétköznapi élet szerves része, az nálunk keserédes rothadt gyümölcs, a kutyának sem kell, és nem is működik. Nálunk a hivatalnak 'hivatalból' van elektronikus levélcíme, de az ide érkező leveleket olvasatlanul törlik (Jó példa erre a Dunakeszi Önkormányzatnál történt kanosszajárásom.) vagy pedig a Nemzeti Hírközlési Hatóság, ahol a bejelentésünket tehetjük meg akkor, ha levélszemetet kapunk - de kizárólag postai úton. Furcsa hely ez az ország, az bizonyos..