Ma arra gondoltam, hogy az utód által rendelt, különös konyhaművészeti teljesítményt nem igénylő, túróstészta mellé valami finomabb és tartalmasabb levest kotyvasztok, így a borsólevesre esett a választásom. Az igazán finom borsólevesbe különféle csirkeségek szoktak volt elveszni, a nagyanyám előszeretettel rakott bele aprólékot, szárnyat és lábat is. Az utóbbit ő ette meg, valami rejtélyes és nehezen körülhatárolható ok miatt szerette a csirke futóművét, pedig már gyerekként is tudtuk, a csonton és a bőrön kívül ehető részeket nem tartalmaz. Emígyen felfegyverkezve emlékekkel, elhatároztam, hogy a levesünket csirkemájjal és szívvel fogom dúsítani ezért a nej hozott is a boltból egy, a címben szereplő csomagot. A májat a macskának is szántuk a levesen kívül - állítólag jót tesz neki. Mindenesetre, akár jót tesz, akár nem, habzsolja. A sok tudományos kaja után jól esik neki a természetes, ezért két pofával falja, és még mindig nem hiszi talán, hogy ez az övé, és most igyekszik, nehogy meggondoljuk magunkat. A tálcát kibontva és a tartalmát megmosva jöttem rá az akció igazi okára, ugyanis a csomag szívet nem tartalmazott. Ugyan az én és a csomagoló elképzelése gyökeresen eltér a máj és szív felirat alkalmazása esetén a jelek szerint, de nem volt mit tenni, az oly fontos alkatrész kimaradt az ételből. De talán rájöttem miért volt a feliraton rajta a szív. A májat jószívvel adták így, akciósan..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése