2008. szeptember 29., hétfő

Első méreg

A harag sosem jó tanácsadó. Kedves kollégáim hajlamosak megadni a mobilszámomat mindenkinek, akik azután felhívogatnak minden piszlicsáré üggyel, aminek amúgy van hivatalos módja, és van is rá ember, sőt úgy hívják, hogy vevőszolgálat. Mindezt csak azért, mert nem képesek végighallgatni azt, amit az a szerencsétlen mondani akar. Csak meghallják a buzzword-öt, és ettől boldogok lesznek - internet? Ja, igen, az hozzá tartozik, hívja őt! Holott nem is arról van szó, mi több én nem is tudom épp megoldani a kérését, többek között azért is, mert szabin vagyok, és amúgy sem hozzám tartozik ez a fajta probléma. Az ügyfél azt fogja hinni, hogy szórakozunk vele, teniszezünk - holott tényleg ezt csináljuk - és annak a szerencsétlennek még igaza is lesz. Szerencsére nem értem el azt, akit kerestem, így már megnyugodva írok majd neki egy kedvesebb levelet, mint az első gondolataim voltak..

Nincsenek megjegyzések: