Lassan harmadik napja vagyok munka nélkül. Szerencsére eddig nem veszítettem el a munkahelyemet, de a mestereket pesztrálom, így itthon kell lennem. Unalmas dolog, mert nem lehet kimozdulni sehova, rendelkezésre kell állnom, ha kell valami, akár eszköz, akár gondolat formájában, akkor ugranom kell. Ezért még le sem fekhetek, és így nehéz rendesen és tartalmasan beosztani az időmet. Nem tudok ennyire korlátok közé szorítva lenni, vagy illetve ennyire, a napi ritmus gátjai nélkül létezni. Azt hiszem gondjaim lesznek, ha nyugdíjba megyek. Szerencse, hogy statisztikailag semmi esélyem arra, hogy ezt az életkort meg is éljem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése