Visszautalva egy tegnapi postomra, felvetettem Árpádházi Szent Erzsébet szerepét az időjárás alakulásában. E kedves hölgy 1207-ben született és 1231-ben halt meg. Életében igen sok jót cselekedett, és mértéktartó életet élt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. IV. Béla királyunk húga volt. Felmerül a kérdés ezek után, hogy kerül a csizma az asztalra, azaz, ez a szentéletű hölgy hogy kerül bele egy 2008 szeptember havának 21.-napját meghatározó történetbe, mint időjárásfelelős? A történet egy úttal kezdődik. Sokféle út létezik, ezek közül egyik csak a szentté válás útja, de most ez az út egy egészen közönséges poros kis utca - a mi utcánk.
A szomszéddal karöltve feljavítottuk az előttünk lévő részt némi útépítési törmelékkel, hogy ne álljon meg a víz, illetve ne hozzánk folyjon be. Az Önkormányzat rendre elfelejtkezik rólunk annak ellenére, hogy évente kérjük legalább a minimumot, a csapadékvíz elvezetésének a megoldását. (Azt tanácsolták, hogy keressük meg őket a választás évében, akkor lesz minden - addig semmi.) A szomszéd szerzett felmart aszfaltot, és ezt terítettük bele az utcán található gödrökbe. A törmelék közül előkerült egy szobordarab. Egy feltehetően női torzó volt, fej és lábak nélkül. A villanyoszlop talapzatára tettem, olyan házioltár gyanánt. Meglepetésemre egy fél év alatt senki sem lopta el, pedig járnak emberek az utcán. Pénteken egy, már nem kellő bútort vitt el a karitász és ők mondták azt, hogy maga Árpádházi Szent Erzsébet áll torzóként a villanyoszlopon. Ennek örömére el is kérték tőlem a szobrot, majd magukkal is vitték. Erre következett hétvégén ez a tartós eső. Lehet, hogy nem tetsz ik neki az új helye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése