A köd

Ködös idők jönnek. Ma reggel, a konyhaablakon kitekintve nem láttam a közeli hegyeket. A Duna túlpartja egységes mélykékben játszott, a hegyek nem voltak sehol, vastag köddunyhát húztak magukra. Legszívesebben én is követtem volna a példájukat, ma nagyon nem volt kedvem felkelni az ágy melegéből. A ködöt a legtöbb ember nem szereti. Összekapcsoljuk a rossz idővel, a közelgő téllel, a hideg nyirkos idővel. Pedig a köd jótékony is tud lenni. Eltakarja előlünk a táj magunk ütötte sebeit, a sok emberi mocskot és hibát. Békességet hoz a tájra, egy távoli tavasz reménységét. Még el sem múlt igazán a nyár, de már most is nagyon hiányzik..