Ma reggel olvastam egy cikket, a rendszeresen vásárolt havilapomban. Egy bácsiról szólt, aki mozdonyvezető volt Pécsett, és közel negyed évszázadig ugyanazt a típust vezette. Összenőttek, akár csak két testvér. Erről jutott eszembe az első számítógépem, amin elkezdtem a szakmámat, illetve az akkori hobbimat. Még abban az időben tettem egy olyan fogadalmat, hogy szerzek belőle magamnak egyet, hogy láthassa az unokám, min tipródott a nagypapa, amikor annyi idős volt mint ő. Megszereztem, és ma ott pihen a szobámban, emlékeztetve azokra a boldog időkre, amikor egy fűtetlen helységben, nagykabátban, világítás nem lévén, a tévék fényében kerestem a billentyűket a klaviatúráján. Ezúton áldom a sorsomat, hogy gyermekkori álmomat elfeledve mégsem lettem mozdonyvezető, mert most hogy is nézne ki egy bazi nagy mozdony a kertünkben?
2008. november 26., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
:)
arra is van megoldás, ha csak fényképen is, meg a "tudás", hogy háromhuszonnégyes, meg négyhuszonnégyes, meg dízel
-első számítógép a TV-hez volt csatlakoztatva
Barchobázhatok?
Nosza!
Z80?
Mármint a processzor, persze.
Megjegyzés küldése