Éttermi kritika (Csalogány26)

Tegnap étterembe mentünk. Puccos helyen - magamtól ide sosem jöttem volna, hisz az árszint hétköznapi embernek eléggé riasztó. Szerencsére az esemény egy sorsolás következménye, illetve áldása volt. Úgy is mondhatnánk, hogy ezt az eseményt nyertem - hisz valójában így is történt. Egy kedves cég 30.000 forintos vacsorameghívással lepett meg egy vevői felmérés kitöltését honorálandó. Ez a pénz a kismarosi Patak vendéglőben luxusorgiát eredményezhetett volna, ám ezen a helyen négy személynek nem volt éppen kiemelkedő dőzsölés. Mondhatnám úgy is, hogy szinte alap. A hely neve Csalogány26 és Budapesten a Csalogány utca 26 szám alatt található - egészen meglepő módon. A hely szolidan elegáns, a pincérek roppant udvariasak, de cseppet sem tűntek ezáltal tolakodónak. Ez mindenképpen jó pont. Az italok után (meglepő módon nem tartottak szénsavas üdítőket, csak bioszörpöket - de azok legalább finomak voltak, bár a háziszörppel azért nem versenyeznének.) Az elő előétel következett. Házi sütésű kenyeret kaptunk, sózott francia vajjal. Ez nagyon ízletesre sikerült. Míg a tényleges, általunk rendelt előételre vártunk, több kör is lement ebből a kenyérből. Jómagam majorannás gyöngytyúklevest kértem házitésztával, a gyermek kacsamájat lencseágyon. A leves elég elfogadható méretű tálban érkezett, itt mindenképpen kisebbet vártam, ez kellemes csalódás volt. A gyerek kacsamája viszont elég kis adag volt - rendben, hisz előétel. A máj művészi módon öntettel megkomponálva feküdt kb két, normális méretű evőkanál lencse tetején. A leves finom volt, bár nem tartalmazott gyöngytyúkot, még nyomokban sem, így az ízélményt amit e szárnyas húsa jelentett volna, ki kellett hagyni. Annál is inkább, mert az utód nem ette meg a májat, így cserélni kényszerültem. A szervet az én eddigi vélekedésem szerint nyersen, szakács, saját értelmezése szerint készre sütötte. Én még egészen biztosan abáltam volna, mert megvágva véres volt, de így is megdöbbentően finom volt és puha, noha a jövőben is ki fogom hagyni a véres kacsamáj fogyasztását. Főételként 'Zöldfűszeres báránygerinc polentával' c. alkotást kértem, akár csak az utód. Mivel a bárány is az én értékrendem is szerint nyers és véres volt, így végül két adag jutott belőle nekem. Bár a hús nekem túl angolosan sikerült, az íze mégis omlós volt és finom, bár ennek az élménynek a hatására sem fogok bárányokat a mezőn elevenen felfalni, maradnék a tartós hőkezelésüknél. A polenta kukoricadarából készült kis lepényféle, de itt kb két evőkanál méretben jelent meg a tányéron. A dekorációt némi öntetből készült hab is díszitette, bár ez olyan visszatetszően nézett a számomra, mert hirtelen elvonatkoztattam attól, hogy ez itt étek, és mindent összevetve úgy nézett ki, mintha tartós környezetszennyezés esetén valamely élővízről kanalazták volna le. A kompozíció íze jó, bár egytálételként eléggé soványka lett volna. A megrendelt desszert előtt elődesszertet, utána utódesszertet is kaptunk, ami mindenképpen kedves figyelmesség a helytől, bár méretében csak kóstoló jellegű volt. Hazafelé, még esett egy kis izgalom a számla körül - elsőre nem tudtak a pincérek a meghívásról, de később szerencsére eszükbe jutott, így nem kellett ottmaradnunk mosogatni még 13 évig. Összefoglalva - a hely kellemes, a kiszolgálás elsőrangú, az ételek drágák, puccosak, de jó ízűek. Ennek ellenére még mindig a Patak vendéglő vezet nálam és egy jóízű magyaros zabálás..