A hét titok

Sokáig gondolkodtam, mit is mondhatnék ebben a témakörben. Talán abban reménykedtem, hogy elkerül ez az őrület, és erre - valljuk be - igen nagy esélyem volt is. De mire kettőt pislanthattam volna már többen hívtak meg erre, így ennek a fele sem tréfa, a tettek mezejére kellett, hogy lépjek.

Pontokba szedve álljon itt a hét titok:

• A cikkből nem következően tudok titkot tartani. Néha nagy a kísértés, amikor egy poén nagyon jól jönne ki, vagy valami más külső kényszerítőerő azt diktálná, fedjük fel a rejtélyt, nagy erőfeszítésbe kerül ezt legyőzni, de kell. Egyszer, még gimnazista koromban elkövettem ezt a hibát, és tanultam belőle. Azóta ilyen helyzetben ez mindig az eszembe jut.
• Gyengém a női nem. Illetve a nemnél sokkal jobban szeretem, az igent, de nem juthat mindenkinek piskóta, néha a spenótot is meg kell ennie valakinek.
• Ezt kevesen tudhatják rólam, és talán egyesekben egy világ dől össze ezáltal, de nyitott szájjal alszom. Az orromon tartósan nem tudok annyi levegőt venni, hogy elég legyen, így előbb utóbb áttérek a szájon át történő lélegzésre. Viszont nem horkolok, csak szuszogok.
• Szintén alvás közben, a szememet résnyire nyitva tartom. Ez nem azt jelenti, hogy ettől éberebb lennék - mert ha alszom, akkor csak azzal foglalkozom, nem mással, így akár légiharc is lehet a közvetlen közelemben, nem szokott felébreszteni. Ez a tulajdonság nem jó semmire, hacsak arra nem, hogy reggelre annyira kiszárad a szemem, hogy percekig homályosan látok.
• A kölcsönös dolgokat szeretem. Aki ismer, annak ez a megállapítás nagy meglepetést nem okozhat, hisz az elsők között szoktam elmondani mindenkinek, de hát az első pontból következőleg olyan igazán nagy titkos titkokat ne várjon tőlem senki.
• Szeretem az őszinteséget még akkor is, ha elsőre fájdalmas is. Lehet, hogy mindezt azért, mert digitális világban dolgozom, ahol határozott válaszok léteznek tetszőleges kérdésekre. Nem él meg itt az talán, az esetleg, és a majd. Bizonyos értelemben egyszerűbb, másban sokkal bonyolultabbá téve így a helyzetet.
• A fél karom oda tudnám adni egy igaz barátért. Sajnos egy ilyen kar nem kell senkinek, vagy úgy is lehet mondani, hogy az igaz barátok már rég elfogytak az igaz barát ellátó vállalatnál, és bár naponta érdeklődöm, és mindig a jövő hétre ígérik, sosem lesz belőle semmi..