Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? - teszi fel amúgy teljesen jogos kérdését a költő, most mégis gyermekkori szerelmeim jutottak eszembe. Az ártatlan kor első szárnypróbálgatásai, majd plátói, sokszor viszonzatlan érzelemnyilvánításai, titkos levelek és még titkosabb virágok. Csupa suta esetlenség. A kor, amiben az addig igen sommás véleményünk - a lányok mind hülyék! - lassan előbb kérdéssé, majd bátortalan megállapítássá szelídült. A lányok talán nem mind hülyék. Felfedeztük a bimbódzó nemiséget, a papás mamás játék is új dimenziókat nyert. Rátok gondolok most lányok, akik annak idején annyi gyötrően kellemes gondolatot szereztetek nekem - tartson meg benneteket az Isten sokáig, egészségben. Bár nem tudunk egymásról már, remélem megtaláltátok a boldogságotokat!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése