Az ember mint hulló falevél - sodródik ide és oda. Időnként megpihen, amikor azt hiszi hogy valahol barátokra lel, vagy csak olyan emberekre, akikkel jól el tud beszélgetni, az a fránya szél mindig közbeszól. Elragadja őt magát, vagy a többi levelet, elszórja az úton vagy játékosan elkavarja maga mellől, bele az ismeretlenbe. Amikor az ember azt hiszi megismert valakit, derül ki az, mennyire másként látunk mindent, ismeretséget, barátságot és életet. Mennyire könnyű megsérteni valakit, esetleg megsértődni apróságokon, nem beszélni vele többet, a sértődöttség csigaházába vonulván. Minden nem sikerülhet, na de hogy mostanság semmi, az azért túlzás..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése