Úton

Mostanság hosszasan állva a dugókban amit a várva várt, de szerény véleményem szerint rosszul megvalósított útfelújítások okoznak, időmilliomos lévén az embereket figyelem. A magyar közlekedők ugyanis érdekes, tanulmányozásra méltó állatfajta.

• Először is, a legtöbben azt hiszik, csak mert autójuk van, menniük is kell. A meggyőződésük szerint az autó az állásban elromlik, és csak úgy tartható fenn az állapota, ha folytonos mozgásban tartjuk. Ez a cél mindenek felett áll, ezért bármilyen veszély vállalható, akár életek is, főleg ha az említett lét más privilégiuma. Tehát, ezek az emberek, ha dugóba kerülnek, először idegesek lesznek. Hosszabb állás után elkezdenek megfordulni és az ellenkező irányban, lehetőleg füstölgő gumikkal indulnak tova. Ők a sietősek. Mindenhova sietnek, az ő idejük arany, vagy platina, nem érnek rá várni, nekik menniük kell. Megfordulásra többnyire a legszerencsétlenebb helyeket választják, záróvonalon, zebrán, főútvonalon, parkolón, benzinkúton, bárhol, és belátás nélkül. (A mai legjobb versenyző belefordult a szemből haladó kocsioszlopba, így mindenkinek hatalmas fékezéssel és megállással kellett ezt a manővert tolerálni.)
• A másik típus a szemfülesek kasztja. Ők nem fordulnak meg, de előnyre akarnak szert tenni a birkákkal szemben. Ezért ők a kerülőutat választják. Előreóvakodnak, vagy száguldanak a sor mellett a leállósávon, ha az nincs, akkor a padkán, vagy a szembejövők sávjában, hogy a végén, azaz, hogy a sor elején bepofátlankodjanak. Ha valaki nem engedi be őket, jön a szóbeli, vagy fizikai agresszió, hisz mindenki láthatja, hogy neki oda kell bevágnia, és aki nem engedi őt be, az bunkó.
• A harmadik fajta az, aki az autóban idegeskedik csak. Nyomja a dudát, ezzel sokkolva az előtte állókat, és vörös fejjel üvöltözik. Tulajdonképpen ez a legártatlanabb agyahagyott, hisz közlekedési veszélyhelyzetet nem teremt, és előbb utóbb úgyis megüti a guta.

A maradék, ahova magam is sorolom, szépen leállítja a motort, ha sokat kell várni és megvárja míg szabad lesz az út. Hallgatja a madarak énekét, a gépek lágy dohogását, az idióta dudálását és szentségelését, a fékek és gumik csikorgását, magában fogadásokat köt az életben maradottak számára és nembéli eloszlására, és előbb utóbb ő is elér a céljához. Tudom, hogy az első három csoport sokkal izgalmasabb, de meg kéne már tanulnunk várni is..