A konyhaművészet csúcsa a megfelelő pacal elkészítésének titka. Egyfajta beavatási szertartás, titka apáról fiúra száll, és csak bizonyos életkor betöltése után lehet akár próbálkozni is az elkészítésével. A puccos franciás konyha csak ideig óráig képes fenntartani az érdeklődésem, de ami igazán lenyűgöz és összefut a számban a nyál, az az aranyló zsírkarikákkal fedett, csodálatos és sűrű pacalpörkölt, friss fehér kenyérrel. Műkedvelő szakács lévén, azt hiszem a hétköznapi konyha minden vívmányát már el tudom elfogadható minőségben készíteni, de ehhez a csodához még kevés vagyok. Nem vagyok érett egy igazi pacalpörkölthöz, ez sajnos a meztelen igazság. Még nem. De fejlődőképes vagyok, és nemsokára talán már sikerrel vehetem ezt az akadályt is. Retteghet tőlem minden marhabendő!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hmmm... ha apáról fiúra száll a tudomány, akkor kezdjek aggódni, hogy nem is vagyok nő?:-OO
Elmondani csak a receptjét tudom, az viszont ott van minden szakácskönyvben. De annak ellenére, hogy én egy falatot se sezk meg belőle, állítólag csúcsminőségben készítem.
Megjegyzés küldése