Hó

A hétvégén leesett az idei tél első hava. (A január-februárban esetleg hullott csapadékot most nem számolom ide, hiszen az tulajdonképpen az előző tél hozadéka volt, így ebben a kijelentésben elhanyagolható.) Hó - milyen egyszerű és rövid kis szó, és azt a fehér, kezünkben apró cseppé olvadó valamit jelenti. A családi legendárium szerint gyerekként még 3 éves koromban sem beszéltem. (Azóta sem viszem ezt túlzásba) A kérdéseket megértettem, de szóval nem válaszoltam. Ha a nagyanyám kérdezett, hogy - Hol tartja anyád a tésztaszűrőt, bármit, akkor mentem, és megmutattam (Mindent tudtam a lakásban, hogy hol van.) de nem válaszoltam. Anyám emiatt eléggé el is volt keseredve. Egy téli napon, miközben odakint hullott a hó, emígyen panaszkodott: - Balázskám, más gyerek már régen beszél, te meg nem! Legalább egy szót mondjál már! - Állítólag ekkor kimutattam az ablakon, és csak annyit mondtam, hogy - Hó!