Régi játékok

Tegnapi postom és egy kedves komment miatt döntöttem úgy, hogy egy megemlékezést mindenképpen megérne a régi játékok ügye. Manapság nem igazán látom, hogy a gyerekközösségekben játszanák ezeket. Lehet, hogy én járok mindig másfelé, és szeretném ha valaki megcáfolna ebben, de csak azt veszem észre, hogy a fiúk többnyire fociznak és a lányok is jól elvannak magukban. A régi iskolámban nem volt focipálya, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Azt tudjuk, hogy focipályává bármi átalakítható, csak nagyjából egyenesnek kell lennie, és kapuk is kellenek. Erre a célra megteszi pár kő- vagy ruhadarab, és már lehet is rúgni a bőrt. Mivel nem igazán emlékszem arra, hogy űztem volna ezt a sportot, valószínűleg labda sem lehetett. Így szorultunk rá arra, hogy egyéb, társas játékokat játszunk, amik azóta is élénken élnek az emlékeimben. A kidobós, a páros fogó, az adj király katonát, vagy éppen az egyszerű bújócska. Mind mind annyi kellemes és szép emlék, amit elmos az idő árja, a pókember és a transformers. Néha arra gondolok, mennyire jó lenne egy meleg nyári nap, bújócskát játszani, önfeledten. Még hunyó is szívesen lennék. Ti jól elbújtok, én meg megkereslek. Aki bújt, aki nem, megyek..