Kedvelem az állandóságot bizonyos dolgokban. A megszokás ad keretet az életünknek, és határozza meg azt, hogy hogy induljon a napunk. Én pl minden nap igyekszem ugyanazon a helyen megállni. Ez afféle megszokássá vált, jó nem gondolni arra, hogy hol keressem az autót, ha vége egy fárasztó napnak. A lábaim ugyanarra a helyre visznek és az út végén ott a megnyugtatóan nagy darab bordó vas, amibe belerogyhatok. A mai napom nem indult ilyen fényesen, mert valaki a töküres parkolóban az általam használt helyre állt. Tudom nincsenek felfestett helyek, de ez mégis hallatlan pimaszság és impertinencia egy vadidegen embertől, hogy kvázi a személyes teremmé vált, pár négyzetméteres aszfaltdarabot most más autója fedi el a napsugárzás elől. Bosszantó! :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése