Gondolatok a kifli körül

A pénteki, kiflievős postommal alaposan sikerült megkavarni a Blogtér állóvizét. Érvek csaptak össze pro és kontra, sőt, személyeskedésektől sem volt mentes a kommentek egy része, ősi magyar szokás szerint. Régi szabály, attól, még hogy azt hiszed magadról, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nem is üldöznek, illetve akinek nem inge, ne vegye magára - a falánk becsületes mohók azonnal magukra vették, hogy áruházi kiflilopással gyanúsítom őket és kikérték maguknak. Azt hiszem, vannak olyan emberek, akik azokat az alkalmakat keresik, amikor valamit magukra vehetnek, és jól megsértődhetnek rajta. Én úgy gondolom, ha valami nem rólam szól, hanem egy ismert jelenségről - (ki nem tagadhatja azt, hogy nem látott a kedvenc üzletében megevett dolgok csomagolását és üres üdítős üvegeket bedugva a ruhák közé, vagy szolidan elpottyantva a saláták között, tehát a jelenség eléggé ismert és sajnos népszerű is, annak ellenére, hogy a bolt megkér arra írásban a bejáratnál, hogy ezt ne tegyék - a félreértések elkerülése érdekében) - akkor azzal nem foglalkozom, hisz nem rólam szól. Úgy gondolom, hogy az idők folyamán számos kereskedelmi magatartás alakult ki arra, hogy hogyan kezeljék le az áru birtokba adását és az ellenszolgáltatás cseréjét. A vendéglőkben megszokhattuk azt, hogy előbb eszünk - utána fizetünk. Ez egy remek elv, de ott különbözik az önkiszolgáló üzletektől, hogy az árút a pincér hozza ki így ő is tudja mit ettünk meg és mi is, nem szabadon mászkálunk az konyhában, magunk válogatva az alapanyagok közül. Olyan lehetőség is létezik, hogy bizonyos összeg befizetése után azt eszünk, ami ki van rakva, és annyit, amennyi belénk fér, de ott ez a fogyasztás bele van kalkulálva az árba. A mi kultúránk - sajnos még nem teszi lehetővé az ilyen helyzetek megnyugtató kezelését - bizonyos embereket (Itt lehet újra megsértődni, és kikérni maguknak az arra nagy szociális érzékenységet tanúsítóknak) a szabadság azzal az érzéssel tölt el, hogy mindent szabad.  A saját cselekedeteiket remekül meg tudják magyarázni valamivel - úgyis rengeteg van neki és ezt különben is meg sem érzi, vagy mocskos, kizsákmányoló nagytőkés és én csak a kispolgár érdekében állok bosszút - szóval az érv mellékes, ha az egész csak arra megy ki, hogy a saját cselekedetét igazolja és az esetleg felbukkanó morális gátlásokat feloldja.  Vannak olyan helyek ahol az a meglepő, hogyha egy hét után egy lakatolatlan bicikli eltűnik, nálunk meg az, ha ott marad. Úgy gondolom, ha egyszer mi is eljutunk arra szintre, hogy nálunk is 'csoda'  lesz az, ha valaki a sajátján kívül a másét veszi el, akkor nem támadnak majd  bennem, másokban olyan gondolatok, hogy baj az, ha az üzletekben  étkező embereket látok.  Csak már jönne el ez minél hamarabb!