Fogós kérdés. Vagy inkább fogas? Szörnyű, hogy negyven éves koromra, egy csapásra mennyi gondom lett a fogazatommal. Úgy tűnik, hogy mostanra adta fel a rágószervem az egyenlőtlen küzdelmet és kezd darabokra hullani, a viszonylag rendszeres ápolás ellenére is. Az utóbbi időben túlzottan is rendszeresen járok a fogorvosomhoz, lassan kivehetnék egy lakást ugyanabban a házban, ahol ő rendel és lakik, miközben a fogászati leleteim lassan a Révai lexikon méretét közelítik. Pótkötetekkel együtt. Az előző hónapokban egy gyökértömött fog okozott rendszeres és tartós szenvedést, előtte mindenféle fogaimból törtek le darabkák, egész egyszerűen anyagukban megfáradva és szétmorzsolódva, tegnap este egy tömött fogam pereme adta meg magát, és a vacsorámmal együtt testem alsó bugyrai felé távozott, fájó űrt hagyva maga után. Kezd elegem lenni a fogaimból, ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok cápa..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése