Sajnálat és megértés

Egy 'kedves' kolléganőmnek tett megjegyzésem kapcsán, ami a régóta fájó és számomra lényeges barátkeresési kísérleteimet érinti az volt a válasza, hogy nem tud engem sajnálni, mert az egész csak és egyedül rajtam múlik és az egész az én hibám. Belegondolva van igazság abban amit mondott, hisz úgy látszik a világ olyan amilyen, nekem vannak túlzó elvárásaim az emberekkel kapcsolatban, ha azt várom/várnám el tőlük, hogy az emberi kapcsolatainkat a kölcsönösség jellemezze. Nem sajnálatot várok el tőlük, hanem megértést, hogy érdeklődjünk egymás iránt, hogy ne csak akkor álljanak szóba velem, ha kell nekik valami, ne csak akkor beszéljenek, ha megszólítom őket. Az én hibám biztosan az, hogy érzékem van ahhoz, hogy arra érdemtelen embereket próbálok a bizalmammal kitüntetni, de hogy az egész az én hibám lenne? Nos, meglehet. Legalább ezt is tudom már..