Meglepetés

Érnek néha meglepetések, olykor kellemetlenek, (ezek többnyire mint csalódások) illetve kellemesek is. Ez utóbbiak is egyfajta csalódások, de az ilyeneknek örülni kell és nem bánkódni rajtuk. Valamelyik nap egy régi kollégámról álmodtam. (Nem írom azt, hogy barátom, mert az élet megtanított arra, hogy ne osztogassam ezt a jelzőt úton és útfélen mindenkinek - az emberek többnyire könnyel elfelejtkeznek egymásról és ez nálam nem fér bele a barátságnak nevezett intézménybe.) Kellemes álom volt, és úgy gondoltam, hogy ez egy égi jel lehet, érdemes őt felhívnom, mert szokás szerint ő ezt nem tette legalább már tíz éve. Szerencsére éppen el sikerült kapni, ami hatalmas szerencse, hisz az év nagy részét külföldön tölti, sőt, gyakorlatilag már nem is lakik idehaza. Amilyennek megismertem, ahhoz képest tökéletesen megváltozott, (ez igaz arra is, hogy amikor kiállhatott volna értem, nem tette - ez azt az embert is őszintén meglepte, aki azután gondolkodás nélkül kirúgott az akkori munkahelyemről - nem tudván azt, hogy ezzel mekkora jót okoz nekem közvetve. Tulajdonképp mindkettejüknek hálás lehetnék ezért, de akkor ezt valahogy másként éltem meg.) Szóval beszélgettünk, és kiderült, hogy világutazó lett, mindenfelé él a világban, egy kicsit itt, egy kicsit ott. Meglepő dolgokat produkál az élet..