Mindennapi erőszak

A minap egy érdekes bejegyzést olvastam itt a Blogtéren. A név nem fontos, tulajdonképpen mellékes is, nem az emberrel van bajom (hiszen nem is ismerem) maga a jelenség háborít fel igazán. Van egy találós kérdés: - Az állatvédők miért a szőrmék ellen tiltakoznak a bőrök helyett? Mert a nyugdíjas mamákat egyszerűbb vegzálni, mint a Pokol Angyalait! - Valahogy ez az élc jutott eszembe a következő történetről, ami egy metróbeli ülőhely megszerzéséről szólt. Emberünk az egyetlen szabad üléshez érkezvén egyszerűen és minden kérdés nélkül ráült az utastársa (Aki véletlenül épp egy öreg néni volt - nem a Pokol Angyala) ott pihentetett csomagjára. A jelenséget ismerjük. Sokan maguk mellett tartják a csomagjaikat, nem törődve azzal, hogy mások is le szeretnének ülni. Ez elítélendő és rossz. Úgy vélem azonban, hogy azért (is) emelkedtünk ki az állatvilágból, hogy ezeket a helyzeteket kultúremberhez méltóan is le tudhassuk kezelni. Belecsöppenünk egy helyzetbe, amit megítélhetünk százféleképp, és abból csak egy lesz a helyes, ráadásul nem is biztos, hogy a megfelelő emberrel alkalmazunk erőszakot. Lehet, hogy az illető épp csak elbambult és amúgy sosem tesz ilyet, lehet, hogy a nagy benga állat, aki mellette ül, az unokája, és sorolhatnám az érveket az ellen, amit az 'úriember' végül is tett. Nem tudom kinek esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha azt kell mondania - 'Elnézést, elvenné a csomagját? Le szeretnék ülni!' Utána esetleg, 'Köszönöm!' és mindenki boldog. Lehet, hogy bennem van a hiba, de sosem éreztem késztetést a nálam gyengébbek terrorizálására, vagy mondjuk finoman - nevelésére. Apám mondta volt: Sose vitatkozz hülyékkel, mert részben legyőznek a rutinjukkal, részben összekevernek vele. Azt hiszem, hogy itt is ez történt. A kommenteket is megdöbbenéssel olvastam, mert általam értelmesnek tűnő emberek nyilatkoztak támogatólag az ilyen magatartásformát illetően. Azért mert sosem váltottam tettekre  az engem félrelökő, villamoshoz siető, vagy ülőhelyekért ádáz harcot folytató nyugdíjasok iránt érzett sötét gondolataimat, vagy sosem rúgtam fel járdán vadul kerékpározó gyerekeket, nem gáncsoltam el engem véletlenül oldalba taszító öregapót, bennem van a hiba???