A sztrájk a dolgozók érdekérvényesítésének az egyik, végső eszköze. Arról szól, hogy egyéb megegyezés híján a munkavállaló befejezi a termelőmunkát és a kieső munkaidejével tudatosan kárt okoz a munkáltatónak, aki erre majd sokkal jobban akarja a megegyezést. Ez a legtöbb esetben jó is így, a gondot csak az okozza, ahol az illető vállalat vagy munkáltató széles néprétegeket lehetetlenít el abban, hogy a saját munkáját végezze. Egy kicsit aggályosnak találom azt, hogy ilyen cégek élhessenek ezzel az eszközzel. Míg bár a BKV munkabeszüntetésének az elfogadottsága viszonylag nagy, a MÁV szakszervezet hasonló akciójáról ezt nem lehet elmondani, részben az irreális követeléseik miatt. Amíg egy bármilyen cégnél a sztrájk tulajdonképpen a cég belügye, mert ritkán jut ki a hatása a gyárkapun túlra, ezekben az esetekben egy régió iparát és kereskedelmét, szolgáltatásait hozza nehéz helyzetbe. Tudom, az analógia rossz, de kicsit rokon a terrorizmussal. Ott is az 'érdekérvényesítésre' az ártatlan emberek nyomorát használják fel, itt is a 'zsarolás' eszköze az ártatlan, közlekedni vágyó nép. Embereket hoznak nehéz helyzetbe, akik nem tudják ellátni a feladatukat, amiatt, hogy valaki nem tud megegyezni valakivel. Tudhatjuk-e azt, hogy minden más lehetőséget már kimerítettek, hogy tényleg ez a végső fegyver, vagy csak a legnagyobb fájdalmat okozó, legkényelmesebb megoldás? Nehéz igazságot tenni ilyen kérdésekben sajnos, és nem lehet tudni, hogy kinek van igaza, de ahogy most van, az biztosan nem jó..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése