Eső

Esik az eső. Változó intenzitással, és kisebb nagyobb szünetekkel, de hull az égi áldás. A csapadék az, aminek rendszerint nem örülnek a városi népek, mert rendszeresen hétvégeken érkezik, és előre eltervezett programok dőlnek dugába tőle, holott nagyon hasznos, és a földnek is nagy szüksége volt már rá. Nekem is teljesen keresztülhúzta a számításomat, egészen mást kellett volna csinálnom, cserébe viszont a négy fal közé vagyok szorítva a hatalmas tenni vágyásommal, amit az tudna csak csökkenteni igazán, ha meglenne rá a lehetőség. Így most nincs, cserébe viszont mondhatom, hogy mennyi mindent tehetnék, ha nem volnék cukorból, vagy a testem 70 százalékát alkotó víz nem gondolná úgy, hogy elég bent ez a mennyiség, nincs szükség külső pótlásra. Kínomban főzni kezdtem, és készült egy ízletes, ámde meggyőződés nélküli borsóleves, és némi spenót. Lélekölően hat rám ez a borongós idő, és a csapadék! Főzni sincs kedvem, a kreativitásom is romokban. Mi jöhet itt ma még?