Lehet, hogy az öregedéssel jár, de bizonyos dolgok egyre jobban zavarnak. Szokásos közhely ilyenkor az, hogy - bezzeg a mi időnkben! - de szó se róla, ilyesmire a gyermekkoromból nem emlékszem. Lehet, hogy az amnézia tehet erről, vagy a kor történetszépítő ereje, vagy akkor tényleg nem volt ilyesmi divat. Tegnap történt az eset, midőn a nagybevásárlást intéztem, az egyik kedvenc bevásárlóhelyemen. Szolid család, apuka, gyerek és anyuka részvételével vásárolt. A hölgy magát dekoratívnak gondolta, és mindent meg is tett azért, hogy más is megforduljon utána. A nadrágja a feneke közepén hordva, a tangája félig kilátszott, és a bőre.. Szóval a bőre olyan volt, hogy bármelyik rendes kórház égési osztálya kérdés nélkül felvette volna. De nem ez a lényeg, hanem a péksüteményeknél vett egy zacskó friss bármit egy zacskóba, és egyet csak úgy magának, és EVETT BELŐLE!. Sőt, mi több, befalta az egészet. Persze távol álljon tőlem az a gondolat, hogy a pénztárnál ne szólt volna - hisz akkor ez tulajdonképpen egy bolti lopás lett volna, de maga az eljárás akkor is szokatlan. Azt még megértem, hogy egy gyereknek adnak egy kiflit (és persze szólnak, hogy van tíz kifli és egyet a gyerek megevett - hisz ez a természetes) de hogy egy felnőtt ember ne bírja ki míg elér a pénztárhoz! Igyekeztem úgy nevelni a fiam, hogy megmondtam neki, hogy ez a sok finomság addig nem a miénk, amíg ki nem fizettük és úgy tűnik, hogy ezt meg is értette, pedig csak egy pár esztendős gyermek volt akkoriban. Csak engem zavar az, hogy meglett, felnőtt emberek olyasmit esznek/tesznek ami nem helyes? Vagy ha sokan teszik, akkor már rögtön tűrhetővé válik? Tudom, egy kifli nem a világ. Egy üzlet meg sem érzi, de sok embernek sok kifli, már lényeges mennyiség, meg hát akkor is ott az elv. Ha egy üzlet meg akar hívni valamire akkor ezt általában közölni szokta előre. Talán ezért (is) tartunk ott ahol..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése