Megdöbbentő dolgok derülnek ki látszólag normálisnak hitt emberekről. Az ember azt gondolná, hogy senki sem annyira botor, hogy egy élet munkáját tönkretegye pár, szó szerint apróság eltulajdonításával. A biztos munkahely manapság kincs, és ajánlólevélnek sem jó a következő munkahelyen, ha megtudják az emberről, hogy problémái akadtak a magántulajdonnal. Még ha egyetlen megingásról is volt szó, ezt a hátrányt nehéz ledolgozni, mindig ha valami eltűnik őt fogják először elővenni. Nem mondom, hogy a lopás értékhatártól függne - a bűn érték nélkül egyformán bűn, de azt végképp sosem fogom tudni megérteni, hogy az emberek apróságokat miért visznek el? Az életükben nem segít, ugyanolyan kockázat, és ott a lelkiismeret terhe is. Vagy ez csak engem zavarna?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése