Időről időre feltámadó sóskavágyamra gyógyírként próbáltam e nemes főzeléknövényt beszerezni. A kedvenc áruházamban nem leltem fel, ezért végső megoldásként az oldalbordám kértem meg e remek és imádott növény beszerzésére. Ő egy nap boldogan tért meg közös otthonunkba, szatyrában a sejtelmesen dudorodó dobozzal, amely reményeim szerint az általam annyira várt alapanyagot rejtette volt. Örömöm gyorsan ürömmé vált, amikor rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül nem volt erős a nej biológiából (vagy környezet ismeretből) ugyanis a doboz nem az annyira várt sóskát rejtette, hanem spenótot. Végül is csak a második betű különbözött csak, illetve megtévesztésként a dobozra azt rótták, hogy paraj, de ilyen apróságokkal nem foglalkozunk. Zöld, zöld mindkettő, és az is jó, hogy mindkettőt szeretjük. Csak az az erősödő sóskavágy nem akar tőle elmúlni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése