Miért?

A történet egy kérdéssel kezdődik. Miért? Egyszerű kérdés, de gondolatok lavináját indította el bennem, ahogy egyetlen hópehely is kicsi, de képes egy egész hógörgeteget is mozgásba hozni, ha jó helyre hullik le. A minap megszólítottam valakit, aki egykor valamilyen szinten része volt az életemnek. Na jó, ez így egy kicsit túlzás, de éveken keresztül ültünk viszonylag közel egymáshoz úgy, hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz. A kölcsönös érdeklődés hiánya? Nem tudom. Más emberek voltunk talán. Ahogy a pici, zöld körtétől se lehet számon kérni azt, hogy miért lett belőle az, ami lett, hisz az szinte egy másik gyümölcs, szinte semmiben nem hasonlít arra, ami lett belőle. Azt hiszem, békében élhettünk volna tovább egymás mellett úgy, ahogy azt elkezdtük, hisz semmi sem akadályozott abban, hogy elmenjünk egymás mellett az utcán. Miért? - kérdezte. A kérdés jogos, de azt hiszem tudom a választ. Ha meg sem próbáljuk a dolgot, akkor engem örökké piszkálni fog az, hogy valami értékeset hagytam elkallódni és ez meglehetősen bosszantó dolog. Ha meg nem, akkor sem veszítettünk semmit. Az a jó üzlet, amin csak nyerni lehet..