Azt hiszem feladtam. A harc, amelyet egy elképzelt, jobb világért vívtam, elbukott. Tudomásul kell vennem a szomorú tényt, hogy vannak olyan csaták, amiben lehetetlen győzni. Mint például abban, amiről több gondolatot is írtam a közelmúltban is - a zacskókérdés. Mármint az, hogy elérjem a büféssel szemben, hogy a vásárolt terméket ne akarja egy nejlonzacskóba beletenni. Mert ő ugyanis akarja. Minden dolgot akkurátusan beletesz egy zacskóba, amit én röpke 20 méter séta után ki fogok dobni. Próbáltam ezt elmagyarázni - mármint, hogy mennyire parttalan dolog, illetve ha késztetést érez, hogy nejlont tegyen a szemetesbe, akkor ide se adja, dobja ki rögtön ő. Próbáltam hatni a lelkére, az eszére ezzel, hogy lássa mennyire felesleges dolog az, hogy megkapok valamit, amit szinte azonnal kidobok - hogy sokkal praktikusabb lenne, ha azt meg sem kapnám. Azt hiszem minden felesleges. A büfések fluktuációja és felfogóképességének hiánya keresztülhúzta a számításaim. Egy álommal lettem szegényebb. Viszont van egy halom üres zacskóm..
2013. október 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése