Úgy volt, hogy a mai reggel már a napsütötte észak-olasz tájon, Bassano di Grappában fogad. Kábé ilyen tájt hajtogatnám elő magam egy kimerítő kisbuszos utazás után a buszból, hogy a végtagjaimban normalizálódjon a vérkeringés. Esetleg egy péknél állnék sorban friss pékáruért, vagy álmosan hallgatnám az első eligazítást azelőtt, hogy olyasmit csináljak, ami némileg ellentmond a fizikai törvények hétköznapi értelmezésének. Szóval bármit, ami nem az, amit jelenleg is teszek. De sajnos a sors közbeszólt, így marad a mindennapi robot az olasz táj szépségei helyett. Ugyanis most szó sincs napsütésről, ott most esik, a derű minden reménye nélkül. Bár lenne nálunk ernyő, de ezt az ernyőt nem szívesen tennénk ki a víznek, bármilyen furcsa is. A helyzet még menthetőnek tűnt, előbb Macedónia merült fel, aztán pedig Erdély. Előbb rábeszéltem magam, aztán családi nyomásra inkább le, majd szervezői nyomásra előbb fel, aztán meg le. Kész hullámvasút, de száz szónak is egy a vége, itt ülök az irodában és színes pastákra gondolok. Talán majd jövőre..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése