Ááá, a facebook olyan unalmas! - Számtalanszor hallom sok helyről ezt a mondatot, legutóbb pont a gyerekemtől, aki offline életet már nem, online életet még nem él, elvan a saját kis világában, amiben a számítógép az az eszköz, ami az éppen aktuális játékot tárolja. Semmivel sem több ennél. Persze a kortársai, kollégái, ismerősei és barátai mind a facebookon élnek társasági életet, ott beszélgetnek ahelyett, hogy kiülnének a térre és ott dumálnának addig, amíg lemegy a nap. Ez utóbbi, a közösségi oldalak hatására egy csapásra kiment a divatból. Megértem persze ha odakint hóvihar tombol és a jegesmedvék az ajtót kaparják mert fáznak, hogy sokkal jobb a fűtött szobában tölteni az időt mint odakint, de azért vannak olyan évszakok, amikor mégis le lehet úgy ülni odakint, hogy ne ázzunk bőrig vagy ne fagyjon ránk a ruha, esetleg mindkettő egyszerre. Az a baj van velem, hogy túl konzervatív vagyok - ahogy valaki, akivel már rég nem beszélek, megjegyezte - konzerv. De túlságosan elkalandoztam. Jómagam szeretem a facebookot. Olyan, mint egy napilap, amit az ember maga állít össze. Ha megfelelő csoportokat enged a hírfolyamára írni, ha kitiltja az összes érdektelen vagy kutyagazda keresős ismerősét, ha az érdeklődési köreinek megfelelő kis színeseket enged csak a híroldalára, akkor olyan mint egy, csak az én részemre készített napilap, amiben csak az van, amit én szeretek. Olyan, mint elmenni az újságoshoz és ott vár már a lap, amit csak én vehetek meg és az van a fejlécre írva, hogy 'Csak neked!' Ez egy nagyon érdekes érzés és alig kell hozzá valami, hogy átélhessük. Szégyenszemre azt hiszem nekem kell megtanítanom a kölköt, mint az információs társadalom gyermekét élvezni ezt. Mindenesetre meg fogom próbálni, hátha sikerül..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése